A nemzetközi hírű vadász és üzletember 1936-ban született az alföldi Nagyszénáson. 1956-ban, húszévesen hagyta el hazáját és a keszthelyi mezőgazdasági akadémiát, amelynek hallgatója volt. Tanulmányait Angliában folytatta, ahol élelmiszer-ipari mérnökként végzett. Évtizedeken át külföldön élt. Az 1970-es évektől kezdve - az egyik neves, élelmiszer-ipari gépeket gyártó amerikai nagyvállalat európai kereskedelmi képviseletének marketingigazgatójaként - szoros kapcsolatokat épített ki a magyar mezőgazdasággal és élelmiszeriparral. Nevéhez fűződik többek közt a csemegekukorica termesztésének és minőségi feldolgozásának hazai bevezetése.

Időközben megismerte a legendás angol puskaműves cégek termékeit és tevékenységét, s nagyobb betekintése nyílott a szigetországban korunkban is virágzó fegyvergyártás mesterségébe. Igényes vadászemberként életre szólóan beleszeretett a Purdey, a Holland & Holland nagy értékű remekeibe, elsősorban a Purdey cég puskáiba, ami később meghatározónak bizonyult vadászéletére nézve. Szerteágazó kapcsolatai révén, ekkor bontakozott ki a kivételesen értékes vadászfegyverekkel és a vadászatszervezéssel kapcsolatos tevékenysége. Mindez - munkája mellett - megteremtette számára saját fegyver- és trófeagyűjteménye létrehozásának lehetőségét, egyre távolabbi vidékekre tett vadászútjai anyagi alapját.

Az elmúlt években, évtizedekben - Magyarországon, továbbá Erdélyen és második hazáján, Anglián kívül - szinte valamennyi európai országban, így Spanyol-, Német- és Csehországban, Ausztriában vadászott szinte valamennyi apró- és nagyvadfajra. Az 1990-es évek elején vadászott először Afrikában. A fekete földrész varázsától azóta sem szabadult: évről évre, olykor egy esztendő alatt - esetenként ugyanabba az országba - több alkalommal is visszatér. Járt és vadászott Tanzánia forró szavannáin, Etiópia hegyvidéki vadonságaiban, Zimbabwéban a Kariba-tó környékén, a Zambezi deltájában és másutt, a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun forró esőerdeiben, a Dél-afrikai Köztársaság füves pusztáin és bozótjában, Zambia mocsárvidékén, hogy csak néhány helyet említsünk. Alaszkában eljutott a Brooks-hegység határtalan északi vadonjaiba, továbbá az ázsiai Tádzsikisztán örök hóval borított magashegységének, a Pamír hatezres csúcsainak fagyos világába, az Altaj hegység végeláthatatlan vonulataira, Pakisztánban a Hindukus, a Karakorum és a Himalája hatalmas hegyláncai közé, a Kaukázus felettébb veszélyes hegyvilágába, az észak-amerikai Sziklás-hegység végtelenbe nyúló gerinceire, Iránba, a vadjuhok Kánaánjába, ahol csak ritkán fordul meg az utazó. S tette mindezt a 20. század végén s a 21. század elején a hajdani, ma már klasszikusnak számító vadászok módján, a nagy hírű vadászelődök szellemében és stílusában.

Minden tekintetben arra törekedve, hogy megőrizze és továbbadja az igazi, valódi sportot jelentő vadászatot, a klasszikus "Big Game Hunting" vérbeli értékeit és legjobb hagyományait. Időközben - az 1980-as évek második felében - ismét itthon telepedett le. Hazahozta kivételes vadászmúltjának tárgyi emlékeit: páratlan trófeáinak gyűjteményét, amelyeket a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozott. Több száz darabból álló, páratlan kollekciójában csupán az Európán kívül elejtett vadfajok száma meghaladja a kétszázat. Számos különleges darab, kivételes nagyságú vagy igen ritka példány található közte: nagy hím oroszlán, titokzatos őserdei mocsári antilop, más néven bongó, az afrikai mocsarak mélyén honos situtungának (mocsári antilopnak) mind a három alfaja, törpebivaly, feketehátú bóbitásantilop (a ritka bay duiker) - melynek trófeája még ma, elejtése után másfél évtizeddel is világrekord -, óriás jávorantilop, hegyi nyala, 46 cm-es agyarú varacskos disznó, alpesi kőszáli kecske, őserdei óriás disznó, 158 cm-es csigájú Marco Polo-vadjuh, hatalmas argali, a pödröttszarvú kecskék (markhorok) mindhárom vadászható képviselője és mások. Közöttük egy világrekord, valamint 25, a Safari Club International vadfajok szerinti világranglistájának tíz-tíz legjobb trófeája között nyilvántartott példány szerepel. Hidvégi Béla 2007-ben kiérdemelte az SCI legmagasabb kitüntetését, a "Világvadász-gyűrű"-t, 2009-ben pedig a világjáró hegyi vadászok nemzetközi szervezetének, a legnagyobb tekintélyű Ovis Clubnak "Hármas nagysorozat"- (Triple Slam-) díját és gyűrűjét. Jómaga talán az utóbbira a legbüszkébb, mert e díj elnyeréséhez meg kell szerezni az észak-amerikai kontinens vadjuhainak, azonfelül a világ összes vadjuhfajának, valamint a világ vadkecskéinek nagysorozatát (Grand Slam). Európában az SCI világvadásza címet és az Ovis hármas nagysorozatát (Triple Slam Díját) mindmáig csupán négy vadász tudta elérni. Rendkívüli vadászteljesítményei további elismeréseként kétszer is átvehette a Carlo Caldesi-díj egyikét, mely a világ legrangosabb díjainak egyike. Öt földrész vadvilágát felölelő - több mint 150, teljes életnagyságában kidolgozott, élethű környezetében kiállított példányt tartalmazó - trófeagyűjteménye a maga nemében nem csupán a világ egyik leggazdagabb és leglátványosabb múzeumi kollekciója, de mind a fiatal nemzedékek, a kezdő vadászok és a leendő szakemberek oktatásában, mind a széles körű ismeretterjesztésben játszott szerepe is roppant jelentős, a tapasztalt vadászutazók számára pedig példamutató.

A trófea a vadász tevékenységének kimagasló eredménye, kézzelfogható tanúbizonysága: eszmei értéke ugyanaz, mint a sportoló számára az aranyéremé. Az értékes trófeák mögött rejlő küzdelmek és izgalmak, az egész embert kívánó megpróbáltatások, a kivételes áldozatok s az ezeknek megfelelő sikerélmények adják a vadászélet teljességét. A nemzetközi hírű vadásznak eddig két könyve jelent meg: a Vadászálmok birodalmában és a Vadászként a csúcsokon című munka. Vadászatait, gyűjtőmunkáját három DVD, a Volt egy álmom, a Magashegyi vadászataim és A vadontól a múzeumig című dokumentumfilm örökíti meg. Nevéhez fűződik az SCI magyarországi tagozatának létrehozása és a Nimród Safari magazin tevékenységének elősegítése. Hidvégi Béla ma is aktív világjáró vadász.